Igen még itt vagyok, nem tűntem el. Egyszerűen csak ugyanaz a bajom mint mindig, amikor jön az ihlet, hogy írjak, annyi minden jár az eszemben, és képtelen vagyok kiszűrni azokat a dolgokat amiket tényleg de tényleg le akarok írni. Akkor miért nem írsz le mindent? jöhetne a kérdés. Őszintén, mert akkor órákig kellene gépelnem és valahogy nem érzem magamban erre a késztetést, plusz ki a fene olvasná azt el?! Magamat ismerve se füle-se farka nem lenne az egésznek. Na...nem mintha így annyival jobb lenne. 

Szóval menjünk sorban. 

Szeptember elején felköltjj öztem ismét Budapestre, egy másik albérletbe, ezúttal egyedül. Ez a lakás teljesen más jellegű mint az előző, egy lakóparkban található, rendezett, nyugodt környék, aránylag normális, kulturált emberek. Plusz bár kicsi a lakás, egyedül vagyok, vagyis a kutyámmal, szóval így legalább van egy kis személyes terem. Az pedig elég fontos. Nagyjából berendezkedtem, anyuék segítettek költözni. Egész jó itt. Persze nem tökéletes. Illetve maga a lakás és a hely lehetne, csak nem is tudom. Akkor is itt ez az érzés, hogy ez nem az otthonom. Mondhatja mindenki erre, hogy hé 21 évesen a legtöbben arra vágynak, hogy külön éljenek, függetlenek legyenek te meg ezért panaszkodsz? És való igaz, tudom, hogy szerencsés vagyok és a függetlenség része a dolognak tetszik is, csak a tudat, hogy a családom többi tagja 200 km-re van és nem láthatom őket amikor akarom, nem vacsorázunk együtt, nem mozizunk együtt, tudjátok ezek a családi hagyományok most nincsenek kicsit mindig elszomorít. A felnőtté válásnak ez a része nem menő higyjétek el. Már persze ha olyan a kapcsolat a családdal. De hozzászokom majd idővel, rendben leszek. 

Egyetem. Szeptember második napján közölték, hogy végülis az ELTE-TTK nem kockáztat, online tanítás lesz. Tegyük hozzá, hogy nincs min csodálkozni ezt illetően. Csak a mi biosz szakunk évente 300-350 embert jelent. Kizárt, hogy megoldható lett volna a social distancing megfelelő formája hiszen vannak előadásaink amiken 500-an is részt vesznek. Tudtam, hogy ez lesz, de ettől még ugyanúgy aggasztó a helyzet. Egyrészt. a labor-és terepgyakorlatok miatt. Egy részüket ugyan megtartják, de a szemináriumi részek mind online folynak. Ne tudjátok meg milyen teamsen keresztül boncolást nézni. Disturbing. Maradjunk csak ennyiben. Plusz, hiába nézzük, mint a filmet a moziban, gyakorlatunk nem lesz belőle. Nulla tapasztalatunk lesz jövőre, és akkor már szakdogát kell írni, mesterképzésre jelentkezni stb.  Szóval azért csak nem ártana némi tapasztalat komolyabb labormunkával kapcsolatban. 

De vannak ám pozitív részei is ennek, mivel online tanítás van több előadás aszinkron módon kerül fel a netre, tehát nem kellett aggódnom az esetleges ütközések miatt. Így történt, hogy felvettem egy régészet alapjai, egy környezetvédelem és egy tengerbiológia előadást is amelyekhez mind tartozik gyakorlat is a következő félévben, és még egy két hetes terepgyakorlat is az Adriai tengeren. Végre van genetika gyakorlatunk is, amit annyira vártam. 

Van az ELTE-nek egy Tanítsunk Magyarországért nevű kurzusa, amely arról szól, hogy egyetemisták mentorálhatnak továbbtanulás előtt álló diákokat. Ezt is felvettem, 4 szombaton keresztül tartják tömbösítve, és következő félévtől mentorálhatok is. Ez megint csak szuper és izgalmas.

Szintén az egyetemen, ha minden jól megy csatlakozom egy kutyás etológia projekthez a saját kutyámmal.Ez elméletben novembertől kezdődik. 

Minden egyéb. 

Többféle diákmelóra beadtam a jelentkezésemet, többek között egy környezetvédelmi laborba is, nagyon szeretném ha behívnának interjúra. De erre még várnom kell pár napot míg kiderül lesz-e belőle valami. 

Hobbiból elkezdtem cipőkre festeni, és úgy tűnik másoknak is bejön, mert mostmár lassan rendelésre csinálom őket. :D Így marad hely az életemben a művész énemnek is. Ez megint csak boldoggá tesz. 

És összességében most úgy érzem, hogy jó helyen vagyok, haladok valamerre és hogy minden jó így ahogy van. 

Meglátjuk meddig maradnak így a dolgok.