Igen, szóval újraolvasva a mai posztom, rájöttem, hogy elég negatívra sikerült. Pedig nem volt szándékomban, egyszerűen csak írtam, ami eszembe jutott. Viszont, hogy valami pozitív is legyen, leírom mi minden történik még. 

Újra beadtam a jelentkezésem pszichológia szakra is februárban, és azt hiszem, ha felvesznek, párhuzamosan szeretném csinálni a biológiával. Ezért is reménykedek nagyon abban, hogy szeptemberben ismét normál kerékvágásban tudunk tanulni, mert rengeteg mindent ki szeretnék próbálni, például szeretnék csatlakozni az egyik kutyámmal egy etológiai-pszichológiai kísérlethez az egyetemen. Tavaly nem tettem meg, mert úgy gondoltam elsőévesként nem biztos, hogy bírni fogom, de amint lehetőségem lesz belekezdek. 

Az idős kutyánk betegeskedett a múlthéten, az orvos azt mondta, hogy köszönjünk el tőle, és engedjük el. Lehet, hogy önzőségnek tűnik, de nem akartam hagyni, rábeszéltem édesanyámat is, hogy próbáljuk meg a gyulladáscsökkentős kezelést, hátha működik. És tudjátok mit, működött. A 15 éves kutyánk aki egy hete nem tudott felkelni, 3 nap múlva úgy szaladt az udvaron, mint akinek az ég világon semmi baja nem volt. Mi sem hittük volna, az orvos sem hitte volna. De jól van, sőt. Két évvel ezelőtt a legelső kutyámat hagytam elaltatni, hittem az orvosnak és hagytam, hogy elaltassa, pedig mint utólag kiderült, még nem lett volna ott az ideje. Szerintem azt sosem fogom kiheverni, de ő olyan beteg volt akkor, hogy úgy gondoltam jobb lesz neki. Azt láttam a szemeiben, hogy fáradt, és elengedtem. Most amikor megint előállt ez a helyzet, úgy éreztem nem tudom megtenni mégegyszer. Nem vagyok vallásos, nem imádkozom, de azon kaptam magam, hogy arra kértem, azt a magasabb hatalmat ha ugyan létezik, hogy ha el kell mennie, had menjen el magától, akkor amikor ő akar. De ő nem akart, az ő szemein nem láttam azt a fáradtságot és hihetetlen boldogság látni, hogy most jól van, akkor is ha tudom, hogy az időnk véges. 

Ma a barátnőm akivel antiszoc létünkre egész sok helyre eljárunk  is végzett a vizsgáival, úgyhogy a napokban megünnepeljük ezt a pár hónap munkát valamivel. Annál is inkább örülök, mert én március óta csak vásárolni jártam édesanyámmal. Ez még introvertáltként is kemény. 

Ó és ma kijött a Lucifer 5. évadának első előzetese, ami bár nem nagy dolog de mégis a nap egyik izgalmasabb részéhez sorolódik. Az augusztus 21-ig még rettentő sok idő van és ebben a trailerben rengeteg dolog kérdéses és őszintén, ez alapján annyira nem vagyok oda az új évadért, mármint az irányért amibe elviszik a sztorit. Aki nézi az tudja, hogy ez már a sokadik harmadik fél aki a két szereplő közé áll, és nekem ez már inkább hasonlít valami mexikói szappanoperából előhúzott ötletre mint valamire amit az igazi, eredeti még FOX-hoz tartozó Lucifer produkált volna. Ez eléggé unpopular de szerintem az egész romantikus szál felesleges ezen a ponton. Addig is maradok a könyveknél illetve vadászok valami jó krimi sorozatra, Valaki tud valami jóról, ne habozzon megosztani.