A cím gyakorlatilag lefedi a jelenlegi életemet. Mindennap felteszem magamnak ezt a kérdést. Tavaly augusztusban amikor megtaláltam a megfelelő albérletet magamnak Budapesten, az egy hatalmas megkönnyebbülés volt, egy jó hosszú hajsza után. Tudjátok olyasmi amikor elképzeled, hogy lefutsz egy maratont teljesen fitten, egyszerűen, aztán verseny közben kiderül, hogy ez egy labirintus lesz és a kezdeti optimizmusból az marad, hogy abban reménykedsz, hogy időben kijutsz. Nagyon magas árak, nagyon magas kereslet, ezzel szemben igen érdekes kínálat. Aki keresett már lakást a fővárosban az nagyon jól tudja, hogy miről beszélek. 120-130 ezer forint bérleti díj alaphangon, plusz rezsi és közösköltség és így bérelhetsz egy 11 négyzetméteres egérlyukat ami ha szerencséd van olyan helyen található, ahol a szomszédok nem gyilkolják egymást kényszeresen minden éjjel/hajnalban. Na most amellett, hogy nagyon meg kell válogatni, hogy hol bérel lakást az ember, illetve milyen bérlőtől ilyen árakat egyedül kifizetni lehetetlen diákként. Szóval nagy volt az öröm, amikor megtaláltam azt a kis lakást tavaly. Szüleimmel szépen kipofoztuk, találtam egy jófej lakótársat, szeptemberben kezdődött az egyetem. Nagyon jó volt minden, hamar beleszoktam a budapesti életbe. Ugyan egy éves szerződéses volt a lakás, nem bántam, mert bár tudtam, hogy nem maradnék itt örökre mégis, gondoltam nyáron is maradhatok és találhatok valami rendes, hosszútávú diákmunkát. Ráadásul a lakótársam mindenképp hazament volna nyárra, szóval voltak olyan terveink is, hogy a húgom is meglátogat és közös programokat is csinálunk. Vidéki, kisvárosi lányoknak ez nagy dolog, elhihetitek. Ehhez képest, a második félév alig kezdődött el, jött egy kisebb betegség, amivel hónapokig tartó tortúra vette kezdetét, és bár orvosok tucatjánál megfordultam azóta, senki nem tudott érdemleges válasszal szolgálni. Ez persze rettenetesen frusztrált/frusztrál jelenleg is, de azt hiszem ezt illetően kezdek beletörődni, hogy már sosem kapok válaszokat. Szóval a februáromat vizsgálatokkal töltöttem, amikor is aztán eljött a március, pontosabban 13-a, amikor éppen indultam volna vissza Pestre, és bejelentették, hogy minden egyetem azonnali hatállyal bezár, látogatási tilalom lép életbe. Őszintén, nem nagyon tudtam felfogni. Persze, előtte már pár héttel kaptunk leveleket a vezetőségtől, hogy óvintézkedéseket tesznek, korlátozzák a külföldi hallgatók intézménybe való belépését stb. De azt hiszem talán azért, mert annyira aggódtam a saját bajom miatt, nem igazán fordítottam nagy figyelmet a történésekre. Teljes sokk volt, nem tudtuk, hogy be tudjuk-e fejezni a félévet, hiszen a 4-5 kredites gyakorlati, laboratóriumi órák mind akkor kezdődtek volna. Passziváltatni pont késő lett volna már, szóval emlékszem nagyon aggódtam, hogy mi lesz a jegyekkel, kreditekkel. Aztán arra gondoltunk, egy-két hónap és megoldódik a helyzet... ehhez képest, szerencsére a távoktatás működött, így minden tárgyat sikerült teljesíteni, nincs tanulmányi átsorolás, de a helyzet továbbra is aggasztó. Áprilisban úgy döntöttünk, hogy felbontjuk a szerződést a tulajdonossal, és otthagytam a lakást, hiszen karantén volt, a szüleim jobbnak látták, ha hazaköltözöm teljesen, és kivárjuk, hogy mi lesz. Mivel az ELTE kerek perec közölte, hogy ez a félév távoktatással fog működni, így abszolút nem volt miért tartani a lakást, horribilis összegekért. Most viszont csak a teljes bizonytalanság van. Kérdés, hogy szeptembertől visszatérhetünk-e a rendes, normál tantermi oktatáshoz. Hiszen amíg erre nincs érdemleges válasz, nem bérelhetek lakást, viszont ha sokáig várok már nem fogok tudni bérelni a nagy kereslet miatt. Egyszóval, káosz. Ráadásként, a következő félévem tele van labor és terepgyakorlatokkal, így annak függvényében, hogy tantermi vagy távoktatás lesz azt is fontolgatom, hogy passziváltatok amíg rendeződik a helyzet, ugyanis akármennyire is vicces volt online fotospektrometria gyakorlatot végezni, nem látom sok hasznát annak, hogy elképzelem a pipettát a kezemben és úgy teszek mintha... Úgyhogy ez van most. Próbálom kitalálni, hogy mihez kezdjek.