Őszinte leszek, nagyon nagyon sok oldalt készítettem már itt ezen a platformon. Olyan 13 éves korom óta időről időre ide tévedtem. Volt, hogy csak olvasgatni jöttem, emlékszem akkoriban még javában a telenovella-rajongó korszakomat éltem, és hát a fan portálok is a reneszánszukat élték. Nagyon menő dolognak tartottam valami ilyesmit csinálni, designokat készíteni, cikkeket írni, blogolni. Így aztán én is létrehoztam az első saját oldalamat itt, és imádtam. Persze emlékszem arra is, hogy mennyit vesződtem a kódolásokkal és a fejlécekkel, de egy idő után belejöttem, és azt az oldalamat egész sokan látogatták, chat is volt és sokat beszélgettem más bloggerekkel is. Aztán meguntam, elvesztettem azt a kezdeti érdeklődésemet ami volt, és már nem volt kedvem tovább csinálni. Abbahagytam egy jó időre. De nem tartott sokáig ez a szünet, ugyanis ezek után a gportal teljesen ingyenes lett, és utána nem volt megállás, több témát is kipróbáltam, voltak blogok, kutyás, állatos, sztáros, történet írós, sőt sorozatos lapjaim is, de valahogy mindig ugyanaz történt, egy idő után rájuk untam, nem frissítettem, egyszerűen nem tudtam miért csináljam tovább. Sorra szépen mindet töröltem, de a teenager éveim alatt nagyon gyakran megfordultam itt. Utoljára ezt az oldalt hoztam létre, 2018-ban. Akkor érettségiztem és akkora volt a stressz, hogy úgy éreztem, hogy kell egy hely ahová jöhetek kiírni magamból a feszültséget, és úgy mindent ami történt körülöttem. Ez jó is volt, egy ideig, de aztán annyi minden történt egyszerre, és már nem volt energiám semmi plusz dologra. Érdekes dolog ez, mert mindig is szerettem alkotni, írni. Mindig volna kedvem írni, de legtöbbször nem jutok el odáig, hogy tényleg megtegyem, leírjam amit le akarok. Hogy miért? Én sem tudom igazán, talán mert annyi minden jár a fejemben egyszerre, hogy ha elkezdem végig gondolni, hogy mit is szeretnék leírni, minden előjön egyszerre, egy nagy zavarosság lesz az egész és már el is megy a kedvem, mert nem tudom átlátni, rendszerezni a saját káoszom és azt mondom magamnak, miért is szenvednék a leírásával amikor épp elég fejben rendet tartanom? Viszont most megint olyan állomásán állok az életemnek, hogy volna miről írnom, szeretnék írni, és szerintem jót is tenne, ha leírhatnék dolgokat, ha már elmondani nem igazán szeretném senkinek. Ó igen, és ez egy másik dolog. Olyan ember vagyok, aki jobban szereti a dolgokat egyedül csinálni, nem szeretek segítséget kérni, nem szeretem a komolyabb dolgokat megosztani másokkal. Pedig az a helyzet, hogy megtehetném, mert volna kivel megosztani, volna kitől segítséget kérni, de egyszerűen nem megy. Már sokszor gondolkodtam ezen, hogy miért. Arra jutottam, hogy büszkeségből, makacsságból, és/vagy csak azért, mert mélyen belül  nem tudom igazán elhinni azt, hogy valaki tényleg megértene. Hogy jó-e ez így? Nem tudom, nem biztos. Mert néha szükségem volna arra, amit én is megteszek másokkal. Arra, hogy valaki meghallgasson, hogy tanácsot adjon, hogy bátorítson vagy épp visszatartson ha kell. De ehhez nekem kellene lépnem azt hiszem és az nem igazán fog megtörténni, ahogy magamat ismerem. Szóval azt hiszem ennek a blognak valami olyasmi funkciója lenne, hogy meghallgasson, hogy segítsen megnyugodni és kicsit tisztábban látni a dolgokat, mert az írás ilyen formája talán segíthet ebben. Meglátjuk. Egyelőre itt vagyok, leírom amire az adott pillanatban gondolok, és ez elég is. Hogy később mi lesz, azt nem tudom.